Szombathy Gábor

Tel.:+36 30 235 6127

Az alkotó

Én a vasat akartam megismerni…


Kovácsműhely

1961-ben születtem, 1982-ben kezdtem tanulni a művészi kovács szakmát. Régen kovácsművesnek, műkovácsnak hívták, a hatvanas évektől díszműkovácsnak.

Harminc év, és még mindig azt érzem, volna mit tanulni.

A világ, mint a Mandelbrot halmaz, ha közelről figyeled-kutatod egy részletét, újabb és újabb világok nyílnak előtted anélkül, hogy csak egyszer is ismétlődne ugyanaz a kép.

Én a vasat akartam megismerni, az anyag lehetőségeit és korlátait, mert a vas megmunkálására alapul minden kultúra. A szerszámok kovácsolva készültek, készülnek. Maguk az alapműveletek egyszerűek, 20-25 a számuk összesen. A variációk száma végtelen. Én döntöm el mit, mikor, hogyan teszek.

Az angol ABC 26 betűjével regény írható, Shakespeare leírta a világot, amelyre ma is ráismerünk.

Nem akartam soha összetett folyamat egyetlen részlete lenni. „Fogaskerékké válni egy gépezetben”. Ezért vonzott a kézművesség. Ez a legfontosabb különbség a gyári és az egyéni munka között. A kézműves, a mesterember, elejétől a végéig tudja mit, hogyan, mely szerszámokkal, milyen fogásokkal szükséges elkészíteni, összeépíteni. Ezért szerszámot, és nem gépeket használ. Tudása komplex, igényes, egyedi igényeket kielégítő. A kézműveseknél a minőség az első. Végső soron az ember.

2012 nyarán Thiele Ádám vezetésével „bucavas”-at készítettünk Somogyfajszon, az erdőben.

24 önkéntes, 5 nap, honfoglalás korabeli módszerek. Az eredmény 5 kg vas. Felszabadító érzés volt egyszerű eszközökkel szenet égetni, gyepvasat gyűjteni a patak partjáról és kohót építeni, ahogyan őseink készítették. Nem volt szükségünk ásón, fejszén, fújtatón kívül semmire. Csak közös munkára, közösségre. A magunk erejére, tudására tudtunk csak támaszkodni. Egymásra.

Én a vasat akartam megismerni, mert a megmunkálása ősi módszer. Ez az ága a kovácsmesterségnek, amit én művelek, nem változott talán jó 5000 éve.

A „kovács” meterséghez mindig is misztikus áhítat kapcsolódott. A kovácsok néhol a papok, vagy a gyógyítók feladatait is ellátták. A skóciai Gretna Greenben összeadhatták az ifjú párokat. Ök készítették a sámánok koronáját, melyek felépítése megegyezik a Magyar Korona szerkezetével.

Vonzódom a tűzhöz. Tűzzel(meleggel), és vízzel minden természetes anyag megmunkálható, a fa hajlíthatóvá válik, az enyv akkor ragad ha melegítik.

A mai – bizonytalan – világban az alapokat keresem. Miként dolgoztak, hogyan gondolkodtak régen; mit ismertek a világból.

Egy osztrák kollégám, a nagy tudású Walfrid Huber elment a Notre Dame kapuját, a kapuvasalatokat látni. Leült, nézte három napon át, és végül tudta, hogyan is készítették. Tanítja. A kovácsok számára ezek a kapupántok a szakma egyik csúcspontját jelentik – csodálatosan dekorált, gazdag, szerteágazó motívumok – egyetlen darabbá kovácsolva.

Gyerekként gyenge voltam, nyápic. Innen talán a vágy hogy erőssé váljak, a népmesék „vasgyúrójává”.

Nos, mindez együtt adja a magam tervezte tárgyak hangulatát. A technológia ősi, az erőt nem sajnálhatom ki belőle. A formának a funkciót kell szolgálnia, a finnek letisztult formavilága, a kevesebb több alapelve a formatervezésben nem engedi hogy a díszítés miatt használhatatlanná váljon bármi. A tárgyat én formálom, a tárgy engemet. Együtt a világot. Nagyon kis szeletét, hogy minden kézzelfogható és emberléptékű maradjon.

Mindennek van oka, feladata és következménye. A művészet feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a profán „evilág”, és a „szent”, az elkülönített, a szellemi szféra között. Amikor ez nem jelenik meg, akkor csak poén, virtuozitás, ész; bölcsesség nélkül.

Szakmai referenciák
Önéletrajz