Az Amerikában töltött egy év egyetlen szabadságán a North West Blacksmith Association meghívására Seattle-be, a Csendes Óceán mellé utaztam, hogy demonstrációt tartsak az év kovácstalálkozóján. Steve McGrew, régi barátom, a NWBA egyik vezetője. Neki köszönhetem a meghívást.
A találkozó témája a “joinery”, azaz kapcsolatok voltak. ( a Google fordítójának jóvoltából először asztalosmunkának hittem (!?).) Olyan tárgyat kellett tehát kovácsolnom a bemutatón, ami többféle kovács kötésmóddal készül.
10 éve kísérleteztem a viking ékszerek egy fajtájával, amit több ezüst drót összefonásával készítettek. Most itt volt az alkalom, hogy felhasználjam a kísérleteket egy új tárgyhoz. Cliftonban, hétvégéken használhattam a műhelyt, így néhány tanulmánnyal, és két mintadarabbal készültem a 2 x 3 órás demonstrációra.
Az elkeszítendő kopogtató rajza
A repülőn magammal vittem a legfontosabb szerszámaimat, ami nélkül bajban lettem volna, mint kiderült: más kultúra, más szerszámok. Steve volt a “segédem”, ez is életmentő volt, mert az amerikaiak elvárják, hogy magyarázzanak nekik. Én pedig – főleg munka közben – teljesen alkalmatlan vagyok a showman szerepére. Steve átvállalta, fején headset-tel kommentálta végig a 6 órát. Nagyon izgultam. A kopogtató karikáján 7 kovácshegesztéssel kell összefogni a pálcák végét, és minden részletet nagy figyelemmel kellett kikovácsolni.
Végül sikerült jó minőségben, idő előtt, elsőre felépíteni a tárgyat, bár az első napi demonstráció végén úgy begörcsölt a bal kezem, hogy egyenként kellett lefeszegetnem az ujjaim a fogó száráról. Nagy volt a levegő páratartalma, és az izzadsággal sok sót veszítettem, hiába ittam vizet folyamatosan. Az amerikaiak kedves emberek, lelkesen figyeltek, és mindenben segítettek.
A találkozó után átutaztunk Spokane-ba, ahol Steve lakik. Újabb kovácstalálkozó, újabb demonstráció várt rám, és a McGrew család vendéglátása. Nem látszik, de Steve 70 éves volt a találkozó idején.
A kész kopogtató
A kapcsolattartóm Peggy Gudgell volt, vele egyeztettem hónapokon át az utazást (amit teljes egészében a NWBA fizetett). Nagyon szimpatikus és segítőkész volt, nagyokat lehetett beszélgetni vele az odaúton.
A fotókat Amy Mook készítette, a NWBA újságjának szerkesztője. Két cikket is írt rólam a Hot Iron News -ba, egy előzetest a szakmai múltamról, és egyet magáról a demonstrációról.